2019. október 23., szerda

Vissza a múltba...

Csodás szép estét kívánok!


Tegyük fel, kedves olvasóm, hogy életed utolsó perceit éled. Kezd leperegni előtted életed filmje, visszagondolsz a múltadra, hogy miket tettél vagy éppen miket nem tettél. Visszaemlékszel, mennyire is haragudtál emberekre vagy éppen mennyire szerettél valakit. Bánkódsz dolgokon: bárcsak mégegyszer megölelhetném, bárcsak még egyszer mondhatnám neki, hogy mennyire szeretem. Legyen az bárki. Esetleg amiatt vagy szomorú, hogy mennyit dolgoztál és hogy milyen kevés energiát fordítottál arra, ami IGAZÁN számít. Egy kedves mosoly, hogy bíztató szó, egy megindító gesztus. Azon bosszankodsz, hogy miért feleltem meg mindenkinek és miért nem éltem a saját életemet, amit elterveztem. Szomorú vagy, hogy nem éltél igazán. Azt kívánod, bárcsak máshogy csinálhatnád.

 Amint ezen gondolkodsz... abban a pillanatban megjelenik egy kalapos úriember. Ez az ember azt mondja neked, hogy kaphatsz még egy lehetőséget az Élettől: mindent, amit elrontottál kijavíthatod, viszont ez az úriember egy feltételhez köti mindezt. Nem fogsz emlékezni a múltadra, nem fogsz emlékezni arra, hogy visszamentél. Viszont egy dolog a segítségedre lesz: az érzéseid lesznek az iránytűk, ezek alapján fogod érezni, hogy helyesen döntesz-e vagy helytelenül.
Mi lenne ha azt mondnám, hogy ez igaz? ITT és MOST a lehetőség, hogy "kijavítsd" a hibáidat. Te élnél ezzel a lehetőséggel?

Üdv.:
RicHi

2018. október 31., szerda

Nézőpont kérdése

Sziasztok!


Mutatok egy képet:




Kinek van igaza? Mondhatnád, hogy nézőpont kérdése. Ez így is van. Ahány ember, annyi igazság. Talán nem is így mondanám... nem akarom az igazság szót lekicsinyíteni. Ahány ember, annyi világ. Gondolkoztál-e már azon, hogy mi él a fejedben? Hogy mit gondolsz a világról, a történésekről stb.? Szerinted a világ egy gonosz hely? Vagy egy csodálatosz játszótér? Szerintem mindkettő. Ugyanis, ahogy rádiót hallgatsz, a levegőben ott van az összes lehetséges frekvenciasáv. A kérdés már csak az, hogy mire hangolod be az egyedi rádiódat. A "rossz"-ra vagy a "jó"-ra? Te döntöd el. Fontos, hogy amit döntesz, azért vállald is a felelősséget.
Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon a rossz dolgokra miért egyszerűbb gondolni? Miért egyszerűbb aggódni, mint például pozitívan gondolkodni? Tetted-e már fel magadnak ezt a kérdést? Pedig elméletileg ugyanannyi energia kell hozzá. Viszont az nagyon nem mindegy, hogy mi vesz körül vagy mivel veszed magad körbe.
Ha állandóan aggódást hallotál például édesanyádtól, akkor akarva-akaratlanul rádragadt egy része. Ezt nem kis munka felülírni. Viszont ez is csak idő és gyakorlás kérdése.
Például amikor autót tanulsz vezetni, az elején még arra figyelsz, hogy hogyan kell váltani, figyelsz minden mozdulatodra. Később ez rutinná válik. Ez a helyzet igazából mindennel. Ha valamit sokat csinálsz, egy idő után szokássá/rutinná válik, legyen szó bármiről is. Mi döntjük el, hogy milyen habitusokat alakítunk ki.
Persze óriási nagy úr a kényelem meg a lustaság. Atyaég mióta tervezem, hogy elmegyek futni. Régen sokat futottam viszont ma... Tunyacsáp effektus. Elméletben gyönyörűen le tudja játszani a dolgokat: pozitív leszek, edzek, korán kelek stb. Aztán később hajlamos az ember visszazuhanni a komfort zónájába, ami az ember legnagyobb ellensége. Mert minden, amit az ember el szeretne érni, az azon kívül van.
De felmerülhet a kérdés, hogy mi kell ahhoz, hogy kimozdoljunk a kényelemből és a langyos, poshadt pocsolyából? Egy "büdös" nagy pofon... vagy egy komoly elhatározás... Amikor már basztatja a szálka az ujjad. Meleg pisiben is le lehet élni egy életet, csak az kérdés, hogy érdemes-e.
Viszont az ebből való kilépés türelmet és odafigyelést igényel. Először érdemes kicsiben indítani. Most, hogy ezeket írom azért is jó, mert én is most akarom elkezdeni és nem akarok a számból segget csinálni. Talán lesz így rajtam egy pici, egészséges nyomás: "ha már ezeket írod, akkor csináld is!". És teljesen jogos. :)

Azóta történt pár dolog és sok mindenre ráébresztett. Talán meg fog érni egy külön posztot.
Mivel nem egy nap írtam ezt a kis szösszenetet, ezért pár dologgal frissíteném: elkezdtem újra futni és edzeni. Tényleg nagyon ajánlom mindenkinek, akár kicsiben is. Először csak séta, pár felülés, kinek hogy tartja a kedve. A lényeg a fokozatosság és a kitartás!

További szép estét kívánok nektek!

Üdv.:
 RicHi

2018. október 1., hétfő

Keretekben való gondolkozás

Sziasztok!


Nagyon-nagyon régen írtam már bejegyzést. Úgy gondoltam itt az ideje visszatérni és pár jó írással felébreszteni a mindannyunkban lévő "isteni szikrát" . Miért is választottam ezt a témát? Mert nagyon sok esetben magamon is észreveszem, hogy beszorítom a gondolkodásomat egy adott keretbe, amit lehet a társadalom és az iskolarendszer nevelt belém. Nyilván ebben a keretben próbál az ember elevickélni és kihozni a legjobbat. Viszont az előrelépések mindig akkor jönnek, amikor az ember kilép ebből a mesterséges keretből és egy új perspektívából vizsgálja meg a helyzetet.


Például itt ez a remek feladat, ami rávilágít, hogy milyen mértékben is gondolkodunk keretekben.
A feladat a következő: kössük össze 4 egyenes vonallal ezt a 9 pontot úgy, hogy közben nem emeljük fel a tollat/ceruzát. Kérlek ne csalj, tedd próbára magad. Ha esetleg kíváncsi vagy a megoldásra, akkor nyugodtan keress fel, de szerintem az Interneten is megtalálod a megoldást.



Ugye milyen érdekes? Egy egyszerű feladat, mégis valószínűleg feladja a leckét. Ezért sokszor jó egy adott helyzetet kicsit távolabbról is megvizsgálni, hogy mit lehet belőle kihozni.
Szóval azt tudom tanácsolni, hogy bízzatok magatokban és ne szorítsátok magatokat keretekbe és ne is hagyjátok, hogy megtegyék veletek!

Legyetek jók és kreatívak! Hamarosan új írásokkal jelentkezem.
Ha tetszett, akkor nyugodtan osszátok meg és olvassátok el az eddiegeket is.
Én is átfogom. 4 év alatt, azért sok minden történik az emberrel és jó visszatekintenie a régi "énjére". Akár még tanulhat/emlékezhet is az ember.

További szép estét!

Üdv.:

RicHi

2014. december 23., kedd

2114 - Interjú egy időutazóval

Sziasztok!



Az elmúlt napok folyamán sikerült elcsípnem a metrón egy időutazót. Jogosan felmerülhet a kérdés, hogy honnan tudtam, hogy az? Nos, a külseje meglepően furán nézett ki, viszont nagyon modern volt. Párbeszédbe elegyedtem vele és nagyon érdekes dolgokról mesélt. Ekkor úgy gondoltam készítek vele egy rövid interjút, hogy mire számíthatunk a jövőben. Íme a beszélgetésünk eredménye: